Éltető levegőért kiáltunk. Felizzik az öreg fa, mert tudja, hogy az utolsókat rúgja. Fejezze be méltóságosan. A gyümölcsök ordítva égnek el, kiadva magukból lelkük zamatát. Majd zuhannak, és zuhannak. Le a végtelenbe. A pokolban tisztítóvíz várja őket és lelkük minden bűnét feloldozza.

Így már szabad az út a mennybe. Fel, fel, fel. 

Felfele indulnak el. De az ember önző. Neki minden kell. Így magába szívja a tiszta nedűt. Hátha az ő lelkét is megtisztitja.

De nem. Kifújja. Semmi. Majd a következő, reméli és ismét beleszív.

Felizzik az öreg fa...