A dob még mindig pereg, azóta is.
De lehet, hamarosan elkészül a várva várt. Addig is felélesztem ezt az oldalt, egy régi, ám annál rosszabb dologgal. Mivel a vers buzis dolog, gondoltam akkor legyen az. Aztán többet nem élek a múltból.
Promo
-a porbariadó-
Emberek milliói
Szemfedővel kötve
Nem éreznek, fejük felett
Zsarnokaik ökle.
Ülnek, sírnak, siránkoznak
Teszik, amit tesznek
Arcukon mosoly honol
De lelkük szeme nedves.
Hirtelen megnyílik
Az ég és a pokol
Számadásra sorban állni
Zengik kürt-torokból.
Pánik tombol minden szívben
De a bíró kegyes
Ad még egy napot
Hogy ember lehess.
Felállnak az elnyomottak
Láncukat letépve
Hunyorgó szemmel
A napfénybe lépve.
Felállnak a gazdagok
És vagyonukat osztják
Azoknak, kikre eddig
Szemetüket szórták.
Felállnak a gyilkosok
S már a templomba futva
Minden ajak halkan
A miatyánkat súgja.
Felállott a pap
És felállott a pápa
Bárcsak többször használá
Mi lent már sokszor álla.
Feláll az értelmiségi
És sóhajt egy nagyot
Legalább az életéből
Élt volna pár napot.
Feláll a politikus
S bocsánatot kér
Hogy hazug szája lévén
Mi pénzünkből él.
Feláll a yuppie
És zokogva bánja
Hogy nincsen otthon feleség
Ki főztjével várja.
Feláll a magányos
S körülnéz a dombján
Vákuumot éreztet
Lelkében az orkán.
Feláll a szerencsétlen
Ki beváltotta lelkét
Majd a rulettasztalnál
Az egészet elnyerték.
Feláll a lúzer
Most tényleg megmutatja
Győzni fog, mert győzni kell
Ha tényleg úgy akarja.
Feláll az éhező
Hogy jóllakjon végre
Csontos kezét, felénk nyújtja
Életet remélve.
Feláll a kurva
Új életet kezdve
Kolostorba vonulva
Nincs még minden veszve.
Feláll az áldozat
Letörli a vérét
Gyilkosára tőrt szegezve
Követeli bérét.
Feláll a vadász
Trófeáit nézve
Trófea lesz ő is
A pokolban elégve.
Feláll a lusta
S tenni próbál ugyan
Két mozdulat után
Összeesik holtan.
Feláll az álmodozó
S boldogságot tettet
De visszaül a helyére
Mert álma jobban tetszett.
Feláll a megrontó
De lelke lánca húzza
Önmagát taszítja
Feneketlen kútba.
Feláll a világsztár
Kinek élete színjáték
Átírná az utolsó sort
Hogy heppienddé váljék.
Feláll az író
Most lenne miről írni
De nincs már kinek, nincsen miért
S a helyzet kezd el sírni.
Feláll a munkás
Ki robotként él
Vasmarkába aranyat,
Megnyugvást kér.
Feláll a tudós
Bánja már a múltat
Egy kérdésre válaszolt
De talált ezer újat.
Feláll a bulizó
Egyszer élünk – mondja
De ő sem hiszi el
Hogy tényleg így akarja.
Feláll az iszákos
De a világ tovább forog
Ő menekült ide,
De elszakadt a horog.
Feláll az anya
S átöleli fiát
Akire még most is
Minden áron vigyáz.
Feláll a gyermek
Könnybe lábadt szemmel
Ez lenne a világ?
Mert neki akkor nem kell.
Feláll a barát
Vidám szemmel rád néz
Újabb dolog ezer közül
Mit vele együtt átélsz.
Feláll a szerelmes
S csókra csók a válasz
Nem lesz az a kárhozat
Mi két emberré választ.
Feláll az ember
S minden bűnét érzi
"Bűn nélkül, hogy élhetnénk?"
Egyre csak ezt kérdi.
A kürtök elhallgatnak
Az ég újra zárva
Próbariadó volt csupán
Az ember újra árva.
Értetlenül néznek
Egy darabig az égre
De egy pillanat s megértik
Félelmüknek vége.
A láncok újra sírnak
A gazdag visszaveszi pénzét
A politikus újra csal
Majd gyilkos veszi vérét.
A bulis újra ropja
A részeg fröccsét várja
A vadász újra áldozat
Hokizik a pápa.
Minden régi, nincsen új
Tűző napunk alatt
Torkon akad kárhozattól
Promo-sütifalat.
Minden ember visszaül
De egy feláll újra
Hárfán játszó keze
Reátéved egy húrra.
Szomorú dalt énekel
Fekete jövőt benne
Ahol a bűnös bűnös
Akármi mértéke.
Az égre nézve belezendít
Az utolsó dalba
Legvégét hangosan
Imígyen ordítja:
"Ha kell bűnösként is
Itt halok meg én
De ki vagy hogy megmond
Hogy ki vagyok én?"
Elkon, 2007
