Évek óta nem voltam a Planetáriumban. Emlékszem, hogy annak idején gyerekként, mennyire elvarázsolt. Beültem, és öt perc után megint kisgyerek voltam, aki könnyes szemmel és végtelen lelkesedéssel ülte végig azt az egy órát. Még néztem volna. Ez egy csoda.

Nem a technika, nem maga a látvány, hanem hogy ott ülsz és érzed mekkora a világűr, és tudod, hogy egy senki vagy benne. Valahogy mégsem keserít el, hanem olyan epikus érzés, ahogy megéled: a világ amiben élsz, egy vicc. Egy kis porszem a sivatagban, amin te egy baktérium vagy és még fokozhatnám, de leírva nem érzi át ezt az ember.

A csillagokról volt szó. Hogy születnek, majd halnak meg. Mekkorák, meddig élnek, milyen különös dolgok fűződnek a nevükhöz. Egy percre sem unalmas a tudomány, mivel olyan időkről beszélnek, amiben te egy pillanat sem vagy, olyan méretekről, amihez képest te nem vagy több, csak egy egydimenziós pont. Magyarán olyan nagyságok és korok ezek, amikhez képest te valójában nem is létezel. Semennyit. Kicsit sem. És amikor ezzel szembesül az ember, akkor a monumentalitás új értelmet nyer. Valahogy ad egyfajta szabadságot is, hisz olybá tűnik, akármit megtehetsz, mert nincs jelentősége.

Aztán kijössz, és újból beleolvadsz Pest napjaiba. Nem gondolsz erre, csak néha nézel fel az égre és megmosolygod magad, hogy talán mégsem te vagy a világ közepe. Se széle. Se eleje. Se vége. Még az sem biztos, hogy része vagy.

Csillagok, fehér törpék, vörös óriások, pulzárok, magnetárok, meteorok, bolygók, fekete lyukak és még sorolhatnánk. Mindez egy galaxisban, amit sok másik vesz körül, amit sok másik… és így tovább a végtelenségig.

Elhatároztam, hogy megnézem a Planetárium összes műsorát, ami kicsit is érdekel, mert ez egy méltatlanul elfeledett hely. Alig voltunk tízen, pedig több százan elfértek volna. Szóval, ha moziba akarok menni, inkább félrerakom a pénzt és elnézek helyette Népligetbe.

Mert kevés érdekesebb dolog van, mint a világegyetem. Sőt, ha pontosak akarunk lenni, akkor így kell fogalmaznunk: Semmi sem érdekesebb, mint a világűr és annak végtelen sok megfejtetlen titka.

Itt is az első: Miért ülnek be az emberek egy gagyi és agyatlan akcióra/vígjátékra a planetárium helyett?

A válasz persze nagyon egyszerű…