Tegnap még minden olyan szép volt. Holnap majd minden olyan szép lesz.

Így gondolta, sőt hitte, hogy ez igaz.

Felkelt, evett, létezett. A falak omladoztak körülötte. Fáradtan itta meg a kávéját, miközben bömbölt a petőfi rádió. Ásított egyet. Majd mégegyet. És egy utolsó.

Elindult a munkába, ott volt. Létezetett. Nyomta a billentyűt. Egy gép volt. Hazament. Fáradt volt, mert ma is széllel szemben ment végig. Tudta, hogy rossz úton halad, sőt azt is sejtette mit kéne csinálnia, de nem tette. Fáradtságból, lustaságból, félelemből. Mindegy is. Lassan kezdi megszokni, hogy széllel szemben mindig szembehugyozza önmagát. Már nem zavarta. Megszokta. Mindenki ezt csinálja. Tévézett, ásított, elaludt.

Tegnap még minden olyan szép volt. Holnap majd minden olyan szép lesz. Csakhogy ő a mában él...